Na, ezennel lemondtam arrol, hogy naprol napra kommentaljak, szoval tomoren az utolso negy naprol:

Leonban dontenunk kellett, hogy kimegyunk-e Finisterraba gyalog, vagy csak busszal. En a gyalog mellett maradtam, a tobbike a busz mellett dontottek, szoval masnap egyedul nemtem tovabb. Gyakorlatban esemenytelenul eljutottam Hospital de Obrigo-ba. Gyonyoru varos, szep legendaval. Volt egy lovag, akit elutasitott a szeretett holgye, ezert ugy dontott, hogy ott fog harcolni, amig ki nem erdemli a Camino legvitezebb lovaga cimet, hogy a holgy sose felejtse el. Van egy hosszu-hosszu hid. 30 napig harcolt a hidon, amig jottek az ellenfelek, de o nyert. Hogy mi lett a novel? Nem tudni...

Ott este megismerkedtem 3 nemettel, es elkartyaztunk. Egyfajta makao volt, csak mashogy hivtak: mao mao -nak.

Masnap reggel az elso domb tetejen volt egy kis pajta, elotte egy zsurkocsi, telepakolva reggelinek valoval. Kave, tea, gyumolcsle, keksz, miegymas. Es volt elotte egy ember, csak integetett es mondta, hogy "it's self-made...". Kiderult, hogy Davidnek hivjak, hippi, itt el a pajtaban egy baratjaval, egy 60 ev koruli masik hippivel, es az elete, hogy ellasa a zarandokokat. Igazan meghato elmeny volt...meg a kaveja is finom volt.

Delre elertem Astrogaba. Egy kozepesen nagy varos, de nagyon szep. Kicsit Veszpremre emlekeztet, csak valahogy tisztabb es rendezettebb. Megneztem egy romai haz romjait, vettem ebedet-vacsorat, es ebed kozben leultem egy lany melle. Lica/Licsa/-nak hivjak, olasz. Vele beszelgettunk egesz sokaig. Aztan talalkoztunk egy masik olasszal, Nicolo-val. Az az ember egy zseni. 

Jogot tanul, utban Rabanal fel leiskolazott zenetortenetbol, a nemetekkel nemetul, a franciakkal franciaul, velem alngolul beszel, es irto kedves...

Megint lejart az idom, kesobb folytatom.

...most kuldtek el a geptol. Vacsora van...kesobb irok.